Beszélgetésünk során kiderült, hogy látta egyszer kicsi korában szüleit szeretkezni. Nagyon megijedt, nem értette mi történik.
Teltek-múltak az évek az emlék elhalványult - egészen a jelen beszélgetésünkig. Kiderült az is, hogy édesanyja, akivel nagyon szerették egymást, nem világosította fel akkor, amikor annak eljött az ideje, így teljesen ismeretlenül kezdte meg női létét. Nem tudta, hogy mi történik a testével, nem értette, hogy ez jó vagy rossz, hogy fáj-e vagy sem? De ekkor már utána tudott nézni, ki tudta kutatni, megtalálta a magyarázatokat, nem úgy, mint kislány korában. 
Ez a kutatás, magyarázatkeresés, a dolgok kézben tartása, kontrollálása lett a legfőbb mozgatórugója. Nehogy ismét előforduljon, hogy ismét annyira megijed, meglepődik valamin, mint akkor, ott, azon az estén.

Időközben édesanyját elveszítette, pedig még így utólag is sok kérdése lett volna hozzá. Hogyan kell nőnek lenni, mik a női lét ismérvei, hogyan gondolkodik, hogyan él, hogyan közlekedik egy igazi NŐ? Ő ugyanis inkább erős, büszke, magabiztos, mint egy „férfi”. Közben pedig titkon gyengédségre vágyik, ölelésekre, és arra, hogy valaki ővele is törődjön, gondoskodjon róla.

A pszichológia egyik csodálatos módszerével sikerült édesanyját megszemélyesíteni. Beszélgettek és mindent tisztáztak, ami kimaradt, elmaradt. Az édesanyja elmondta neki, hogy amit akkor és ott látott, az egy nő és egy férfi között létező legcsodálatosabb dolog. Apa nagyon szerette anyát, és anya is apát. Az ilyen csodálatos együttlétekből születnek az ilyen nagyszerű kislányok, mint Ő.

Kedves szülők, bizonyára ti is tudtok róla, hogy a gyerekek sokszor észrevétlenek. Komoly megrázkódtatást jelenthet nekik egy szexuális együttlétet látni, mert nem tudják, mit látnak. Ezek a megrázkódtatások sajnos a személyiségük fejlődésében komoly szerepet játszhatnak, ami a felnőtt életüket nagymértékben és sokszor negatívan befolyásolja. 
Elengedhetetlenül fontos ezért a szexuális felvilágosítás, ha lehet meghitt, bizalmas kapcsolatban, vagyis nem a tanárnénitől vagy a baráttól, barátnőtől - hanem inkább az anyukától vagy apukától.

Ennek a hölgynek volt elég bátorsága szembenézni ezzel, és újraélni, megbeszélni azt, ami akkor kimaradt. Ezekért a katartikus élményekért érdemes ezt a munkát csinálni, vagyis hozzásegíteni az elakadt embereket ahhoz, hogy ismét meglássák az élet csodálatos mivoltát!

Kecskeméti Mónika