Biztosan mindannyian hallottuk a hírt: egy focicsapatnyi gyerek és edzőjük egy barlangban ragadt, ahonnan csak egy többnapos, és igen bonyolult mentőakcióval tudtak kiszabadulni. Olyannyira volt veszélyes ez az akció, hogy a haditengerészet egy képzett búvárja eközben életét vesztette.
Természetesen óriási médiafigyelmet kapott az esemény, de a felelősök keresése és a sárdobálás valahogy mégis elmaradt – habár hasonló tragédiák forgatókönyve általában így zajlik. 
Sőt, a fiúk most egy buddhista kolostorba vonultak el tíz napra… 
Vajon hogyan segíthet ez nekik bármiben is?

Röviden a PTSD-ről

Traumatikus események után gyakran jelentkezhet a PTSD, azaz poszttraumatikus stressz szindróma. A betegségben szenvedők újra és újra átélhetik a traumát: visszatérő gondolataik, érzéseik, álmaik, hallucinációik befolyása alatt szinte képtelenné válnak beilleszkedni a hétköznapokba. Beszűkül érzelmi világuk, ahogyan a jövőjükről alkotott képük is, és akár énképük is megváltozhat.
A traumatikus állapot feldolgozása történhet diszfunkcionális viselkedési stratégiák mentén, melyek hosszú távon ellehetetlenítik az egészséges életvitelt. Ilyenkor a beteg próbál például:
- minél később lefeküdni, hogy ne legyenek rémálmai; 
-tépelődik, rágódik, nem tud szabadulni az esemény gondolatától; 
- önmagát hibáztatja;
- úgy érzi, beleőrül a saját érzéseibe; 
- görcsösen kerül mindent, ami a traumára emlékeztetheti; 
- de akár emlékezetkiesése is lehet stb. 
Ezek a tünetek pedig félelemhez, haraghoz, bűntudathoz, szégyenhez és szomorúsághoz vezetnek, ezáltal szinte megbénítják a traumát feldolgozni nem tudó személyt.
Tulajdonképpen a PTSD-ben szenvedő ember a traumatikus eseményt és annak következményeit súlyos, jelen idejű fenyegetettségként éli meg – hiába múlt el a veszély, a beteg nem képes megszabadulni a félelemtől. 
Sőt, egyes esetekben csak a traumát követő kb. fél év után jelentkeznek a PTSD-tünetek, tehát megeshet, hogy 6 hónapon át a beteg azt gondolja, már rég túllépett a történteken; aztán valami mégis felszínre hozza ezt a különös rettegést.

Miért olyan nagy szó elvonulni egy kolostorba?

Térjünk vissza a thai focicsapathoz, lássuk, mit csinálnak ők másképpen a PTSD leküzdéséért, amit példaértékűnek érzünk.
Nos, a thai ifi focicsapat tagjai például ezt NEM teszik most:
- NEM maradnak otthon, hogy édesanyjuk vigasztaló karjaiban próbáljanak „gyógyulni”;
- NEM mennek el a foci VB döntőjére, amire egyébként a FIFA elnöke hivatalosan is meghívta őket;
- NEM ülnek le okostelefonjaik elé, hogy cseteljenek a barátaikkal;
de ami legfontosabb:
- NEM csinálnak úgy, MINTHA MI SEM TÖRTÉNT VOLNA!

Hiszen a tragédia megtörtént, és az alapos orvosi vizsgálatok után a thai focicsapat fiatal tagjai lehetőséget kaptak arra, hogy megelőzzék a még nagyobb bajt: a pszichés problémák kialakulását. 
Tény: a meditáció segíti az agyi struktúra átrendeződését, és így a PTSD tünetek csökkentését is.

Ha befelé figyelünk, és lelki egészségünket nem hanyagoljuk el, hosszú távon eredményesebben tudunk működni. Így talán kevesebb elakadással kell megküzdenünk életünk során, mint ha csak kapkodnánk, és pszichés igényeinkre fittyet hányva, csak a pillanat után rohannánk. 
A pillanat megvár, lelki egészségünk viszont nem. Hagyjunk magunknak időt a felépülésre, legyen szó traumákról vagy bármilyen kisebb-nagyobb életeseményről. Egy szakítás, egy szeretett személy halála, vagy bármilyen más veszteség-élmény is jelenthet mély traumát az egyén számára.

A jó hír, hogy nem kell egyenesen kolostorba vonulni. A SunFLOWer Pszichoműhelyben valós, szakmai segítséget kaphatsz – fordulj hozzánk bizalommal.

Sugi